“Hunyorít-sóhajt-hátralép- biccent” - nagyjából ezeket a mozdulatokat láthatjuk egy kiállításon azoktól, akik valóban műértők. Az elismerő vagy éppen sokatmondóan becsmérlő bólintás mellett mindeközben ott csillog a tekintetükben a Tudás. Ismerik az alkotó életét, tisztában vannak vele, mi ihlette a képet és észreveszik a rejtett utalásokat.
Aki azonban nem zsigerileg a festészet szerelmese, annak a múzeumlátogatás - szép képek ide vagy oda - nem feltétlenül izgalmas. Ami nagy kár, mert saját tapasztalatból tudjuk, hogy némi előzetes utánajárás olyasfajta elemi kíváncsiságot ébreszt az emberben a festészet iránt, amilyet a gyerekek éreznek karácsony este az ajándékok láttán. Arról nem is beszélve, hogy a művészet-morzsák felcsipegetése a legtöbbünkben perzselő büszkeséget kelt.
A festészet révén távoli tájakat, kultúrákat és varázslatos életutakat ismerhetünk meg, ezért összegyűjtöttünk 7 olyan alkotást, amelynek különleges látásmódja olthatatlan tudásszomjat ébreszt.
#1 - Ifjabb Hans Holbein - A követek, 1533
A kis Hans Augsburgban született, de pont lemaradt arról, hogy megérje az 1555-ös augsburgi vallásbékét. És bár a vallási mozgolódást már ő is érzékelte, bőven volt ideje a művészi kiteljesedésre. Apja - az idősebb Hans, esetleg Hans bá’ - műhelyében szippantotta magába a rajzkultúra alapjait. 18 évesen búcsút intett a szülői háznak, és Bázelba költözött, ahol belecsapott az alkotás lecsójába: készített miniatúrákat, fametszeteket, portrékat és még oltárképeket is.
Minket azonban most A követek című alkotása érdekel. Először is: íme a kép, ami Jean de Dinteville-t és George de Selve-t ábrázolja.
Forrás: http://mentalfloss.com/article/58790/11-incredible-illusions-fine-art
Na mármost, tudni kell, hogy Holbein meglehetősen jó emberismerő volt, ami a képein is jól látszik: valóságos embereket ábrázolt, megjelenítve a legegyénibb tulajdonságaikat, a világban elfoglalt helyüket pedig a körülöttük lévő tárgyakkal jelezte.
A követek esetében például - akiknek megjelenése gazdagságot és bölcsességet sugároz - matematikai és csillagászati műszerekkel idézi meg a tudományok múzsáit. Mindeközben a földgömb a diplomáciai-politikai kapcsolatokra tesz utalást.
Természetesen az elpattant húrú lant is okkal került a képre. A sérült húrú hangszer a viszály és a harc szimbóluma, amely egyesek szerint arra utal, hogy VIII. Henrik - aki megrendelte a festményt - ekkor már fontolgatta az egyháztól való elszakadást.
De a legjobb csak most jön: feltűnt az a furcsa, torz paca a kép alsó, középső részén? Az nem paca. Hanem egy anamorfózissal készült festészeti bravúr. Egy pemzli-csinnadratta, ha úgy tetszik. Persze csak akkor, ha sikerül úgy fókuszálni a figyelmedet, hogy a háttér homályba vesszen és a pacából előtűnjön a koponya. Menő, igaz? Itt egy videó, ami segít láttatni a művész zsenialitását.
#2 - Aakash Nihalani - Eye Scream Sunday
Először is: a cím! Az angolban az Ice cream Sundae hiperszuper fagyikelyhet jelent. Azt a tejszínhabos, csokiöntetes, cukorszórásos, mini papíresernyős-félét. A kép címe, ami kiejtésében alig, csupán írásmódjában különbözik a fagyis verziótól, szabadon fordítva olyasmit jelent, hogy “szem, ami vasárnapot kiált”. Márpedig, ha egy szem kiált valamit, az nyilván arra utal, mennyire megtévesztő az alkotás, amit látunk.
Aakash Nihalani a street art jeles képviselője, amit a művészvilág is egyre jobban értékteremtő művészetnek tekint.
Forrás: http://www.aakashnihalani.com/outdoor/
Nihalani a mindenre (is) jó ragasztószalag segítségével készíti el geometriai mintákból álló alkotásait, amellyel próbára teszi a megfigyelő perspektivikus érzékelését. Ezt kevésbé összetetten úgy tudnánk megfogalmazni, hogy a megfigyelőben felmerül egy “ez meg hogy a szöszben van?!” érzés.
#3 - Salvador “Bajusz” Dalí - A világ második leghosszabb című festménye
Vagyis: Gala a Földközi-tengert nézi, amely húszméteres távolságból Abraham Lincoln arcképévé változik.
Most nyilván mindenki arra kíváncsi, hogy ha ez csak a második leghosszabb című festmény a világon, akkor kié a dobogó legfelső foka. Nos, Dalí azt is kisajátította magának. Magyarországon egyszerűen csak Bengáli tigris lett a kép címe, holott az eredeti angol cím 138 szóköz nélküli karakterből áll, és a következőképp hangzik magyarul:
50 absztrakt festmény, amely két yardos távolságból három kínaiak maszkírozott Lenin-, hat yardos távolságból egy királyi bengáli tigris fejévé változik.
Persze az is lehet, hogy a magyarítás egy Dalí-specialista professzor érdeme, aki a mesterről szóló kurzusán nem szerette volna, ha a tigrises alkotás emlegetése felemésztené az óra 70%-át….
De hagyjuk most egy kicsit kóborolni a bengálit és térjünk vissza Galához. Meg persze a szürrealizmus ecset-fenegyerekéhez, Dalíhoz, aki nélkül nem illendő az optikai illúziók és a művészet kapcsolatáról beszélni.
A Gala a Földközi-tengert nézi, amely húszméteres távolságból Abraham Lincoln arcképévé változik egyébként beszélő cím: közelről szemlélve a képet Galát - Dalí szerelmét és feleségét - látjuk, amint a Földközi-tenger végtelenségében gyönyörködik. Ám ha 20 méterrel hátrébb állunk, a 121 kis képecskéből kirajzolódik Abraham Lincoln portréja.
Forrás: http://salvadordali.gportal.hu/picview.php?prt=21560&gid=74030&index=23
Azt, hogy az asszony hízelgőnek találta-e, hogy távolról nézve a férje az amerikai elnököt látja benne, nem tudhatjuk, de valószínűleg egy “Drágám, te vagy a legcsodálatosabb nő a világon” típusú felirat kirajzolása még a mester képességeit is meghaladta volna.
#4 - Andrea Pozzo - Szent Ignác megdicsőülése
Ándreádelpocco - a dallamos név rejtekében egy jezsuita művész húzódik meg, akit az illoziunizmus egyik legkiemelkedőbb alakjának tartanak.
Az alulnézeti perspektívának, illetve a quadratúra, vagyis négyszögletes festési szerkesztésnek köszönhetően el tudta érni, hogy a Szent Ignác templom tökéletesen sík mennyezete mélységet kapjon, és kupolának tűnjön.
Forrás: https://ilsassonellostagno.wordpress.com/2016/01/13/la-volta-dipinta-da-andrea-pozzo-nella-chiesa-di-santignazio-di-loyola-a-roma-sassi-darte/
Azok a szerencsések, akik a közeljövőben Rómába látogatnak, a kötelező fagyi- és eszpresszó tesztelésen kívül feltétlen ugorjanak be a Szent Ignác templomba és vessenek néhány rácsodálkozó pillantást a hamisan domborodó kupolára.
#5 - Pere Borrel del Caso - Menekülés a kritika elől
Pere Borrel del Caso a neve alapján simán elmenne focistának is: “del Caso balról cselez, lő, gól!”. Ám mivel minden bizonnyal rájött, hogy a pályán nem tudna labdába rúgni, inkább az ecsetet választotta. Festményei hamar nagy népszerűségre tettek szert, képei még a párizsi Világkiállítást is meghódították.
https://artmargok.wordpress.com/portfolio/trompe-loeil/
A Menekülés a kritika elől című képen egy fiút látunk, aki rémült arccal menekül egy ajtón át. Elképesztően élethű az ábrázolásmód: a szemlélő szinte szeretne félreugrani, hogy elkerülje az ütközést. Egyébként, csak, hogy szakkifejezést is tanítsunk, a mozgalmasságot az átlós szerkesztésmódnak köszönhetjük. A “trompe l’oeil” /tromp löj/, a szem megtévesztésének technikája pedig gondoskodik róla, hogy távolról nézve az alkotás háromdimenziósnak tűnjön.
Egyébként azt már észrevettétek, hogy a keret is eszményi ecsetvonások eredménye? Zseniális!
#6 - Julian Beever - 3 Dimenziós krétarajz
Julian Beever 1990 közepe óta örvendezteti meg a járdákat krétarajzaival.
Trompe l’oeil, az ő képeinek is ez a titka!
Forrás: http://mentalfloss.com/article/58790/11-incredible-illusions-fine-art
Beever krétarajza kétségkívül nem csak azért üdítő látvány, mert a hóember pillanatnyi tél-fuvallatot ajándékoz a hőségben tikkadó elmének. Hanem azért is, mert szinte lehetetlen elhinni, hogy az elénk táruló idilli táj valójában egy kétdimenziós krétarajz. Az, hogy térbelinek és valódinak látjuk, a speciális árnyékolásnak köszönhető, amely különleges mélységet ad a kompozíciónak.
Szinte sajnáljuk, hogy nem lehetünk a kislány helyében: olyan jó lenne sárgarépát biggyeszteni a hóember orrára, majd megbizonyosodni róla, hogy a karotinbomba végül persze a földön landol.
#7 - Oleg Shuplyak - A tó
Forrás: https://www.eva.ro/divertisment/stiri/iluzii-optice-geniale-create-de-un-pictor-ramai-fara-cuvinte-articol-137387.html
Egy bajuszos férfi. Nem, egy pőre nőt figyelő férfi, aki nem veszi észre a mögötte sandító hattyút. Nem, mégis egy bajuszos férfi.
Pontosan ez a lényege Oleg Shuplyak festményeinek: az idillien zöld, buja tájkép ugyanis csak első pillantásra a nyugalom szigete. Második pillantásra azt vehetjük észre, hogy egy portréval nézünk farkasszemet.
Mindezt az ukrán származású festő egyedülálló ecsetkezelésének köszönhetjük, aki méltán került be minden idők leghíresebb ecset-illuzionistái közé.
Oleg még csak 51 éves, tehát minden esély megvan arra, hogy további káprázatos képcsodákkal ajándékozza meg azokat, akik szerint a festészet és az optikai csalódás szerelemgyerekeinél nincs izgalmasabb műalkotás.
Nem, egyetlen cikk elolvasása sajnos nem garantálja, hogy a következő tárlaton már te is profin alkalmazod majd a “hunyorít-hátralép-sóhajt-biccent” mágikus négyesét, de az már félsiker, ha felébresztettük a benned szunnyadó érdeklődést a művészet iránt, Onnan már csak egy kőhajításnyira van, hogy igazán elmerülj egy-egy műalkotásban.
