Dalí a XX. század egyik leghíresebb szürrealista festője, és mesterien hetyke bajuszt növesztett magának. Korabeli celebbé avanzsált, a popkultúra kiemelkedő tagja lett. Dalí 1989-ben hunyt el: még szerencse, hogy gondoskodott róla, hogy pezsdítően színpompás életpalettával kápráztassa el a világot.
#1 — Korán kezdte
Mármint a festést. Szinte látjuk magunk előtt, amint a kis Dalí, bár még járni is alig tud, lelkesen firkálgat az újságpapírok hátuljára. Mindössze 6 éves volt, amikor ecsetre cserélte a színes ceruzákat és a zsírkrétát, és egy képeslap hátuljára hipp-hopp odavarázsolta élete első festményét.
Íme, a “Tájkép Figueres mellett”. - Figueres, egyébként, Dalí szülővárosa.
Az eredeti alkotás a floridai St. Petersburgban található Salvador Dalí Múzeum falán csüng. A másolatok viszont önálló életre keltek: a fanatikus rajongók akár “Tájkép Figueres mellett”-es nadrággal és köténnyel is meglephetik magukat.
Alig 11 évvel később pedig elkészült egyik fő mesterműve, az Elfolyó idő. Ezt egyébként nálunk is megfestheted, persze csak ha időben foglalsz, nehogy elfolyjanak az értékes percek.
#2 — Ülj le, egyes!
Tény, Dalí nem brillírozott az iskolapadban. Igazából utálta a tradicionális oktatást. Pedig nem az eszével volt a gond: sziporkázóan éles elme volt, viszont nagyon könnyen elterelődött a figyelme. Így történhetett, hogy miközben a matektanár épp a törtek és az aránypárok lebilincselő titkairól mesélt, a kis Dalí jegyzetelés helyett csak rajzolgatott. Az, hogy értékes ceruza-cikornyák kerültek a papírra, egy pillanatig sem kérdés.
Dalí minden nehézség ellenére leérettségizett, majd, hallgatva édesapja bölcs intelmére — “Fiam, ha már festő akarsz lenni, legalább legyen róla papírod, hogy taníthasd is” — jelentkezett a madridi Képzőművészeti Egyetemre. Fel is vették, de aztán ki is rúgták. Kétszer. A második incidens zseniális.
1923-ban a tán még csak pelyhedző bajszú ifjú Dalí csatlakozott tüntetők egy csoportjához, akik azt nehezményezték, hogy az egyik általuk kedvelt tanár visszautasította az egyetem professzori kinevezését. Ez önmagában még nem tűnik égbekiáltó vétségnek, bizonyára a protestálás módját kifogásolták.
Dalí visszakönyörögte magát az egyetemre, de 1926-ban ismét eltanácsolták, méghozzá azért, mert elkövetett egy aprócska malőrt. “Megingathatatlan meggyőződésem, hogy fényévekkel intelligensebb vagyok, mint ez a három professzor, ilyenformán megtagadom a számonkérést, hiszen sokkal jobban értek ehhez a tárgyhoz, mint ők.” — mondta Dalí a vizsgáján, majd ezzel a lendülettel búcsút is intett akadémiai karrierjének.
#3 — Hallucináció
Dalí felismerte a tudatalattijában rejlő lehetőségeket. Persze arra is rájött, hogy nem éppen szerencsés, ha különféle kábítószerekkel és alkohollal próbálja megközelíteni az áhított elme-bugyort, ezért kitalált magának néhány alternatív megoldást.
Az egyik kedvenc módszere a tárgy-bambulás volt: addig nézte az adott objektumot, mígnem az agya elkezdte másnak látni, mint ami. Pont úgy, ahogy egy-egy nyári filamentum-mustra során ugyanazt a felhőt tekéző T-Rexnek vagy éppen bambuszt csemegéző koalának is tudjuk látni.
A másik trükkje még ennél is kreatívabb volt. Megpróbálta elcsípni az álom és az ébrenlét közötti leheletvékony határvonalat. Leheveredett egy kényelmes karosszékbe, az ölébe vett egy tálat, egyik kezével megfogott egy fémkanalat, majd becélozta az “alszom, de mégsem” állapotot. Ha pedig véletlenül jött, látott és győzött Bóbis (a bóbiskolás atyja), akkor kiesett a kanál a kezéből, bele a tálba, amire persze felébredt és folytathatta a hallucinogén inspirálódást.
#4 - Karfiol
Igen, karfiol! Dalí egyszerűen bolondult érte. Olyannyira, hogy amikor 1955-ben meghívták a Sorbonne-ra előadni, a Rolls Royce, amivel érkezett, teli volt karfiollal. Becslések szerint ez közel 500 kg zöldséget jelentett. A zöldségben gazdag antré után besétált az előadóterembe, majd közölte a 2000 fős közönséggel, hogy “Minden dolgok mértéke a karfiol!” Hogy pontosan mit értett ez alatt, azt nem tudjuk, viszont tény, hogy a Dalí-karfiol románc még 3 évvel később is tartott. 1958-ban ugyanis a festő azt nyilatkozta egy újságírónak, hogy “kiszámolta a karfiol logaritmikus ívét”. Íme egy mondat, amelynek egyaránt örülnek a matematika és az egészséges táplálkozás hívei.
Dalí kétségkívül legalább olyan színes egyéniség volt, mint amennyire pompás látványt nyújt kurtán kunkorodó bajsza. Fesd meg nálunk az egyik képét, és élvezd, ahogy a mester alkotása visszakacsint rád a nappalid faláról.
