Megvan az az érzés, amikor rápillantasz egy festményre, és már tudod is, melyik stílus alkotóinak remekművét látod? Ha eddig rendre elvesztél a különféle izmusok és egyéb pemzlicifraságok szóbirodalmában, fellélegezhetsz! Legújabb cikksorozatunkban végigvesszük az összes festészeti stílust, hogy egyetlen ecsetvonásról felismerd őket!
Ezúttal a klasszicizmus háza táján teszünk egy utazást.
Forrás: https://festoiskola.freewb.hu/a-klasszicizmus/
A klasszicizmus gyökerei
Félreértés ne essék, a világért sem mondanánk, hogy a klasszicizmus alakjai gyökerek volnának: ellenkezőleg, kimagasló festőket és alkotásokat köszönhetünk az irányzatnak. Ha csipetnyi cinizmussal fűszerezve fogalmaznánk, akár azt is mondhatnánk, hogy a klasszicizmus híveinek nem volt kedve új dolgot kitalálni, ezért visszanyúltak az ókori görög-római festmények stílusához és témáihoz. Persze azért ennél többről van szó!
A 18. század második fele a 19. század eleje között készülő klasszicista festményeket tehát leginkább onnan lehet megismerni, hogy visszaköszön róluk az antik világ és kultúra. És mi kellett ahhoz, hogy ezek az alkotások hitelesek legyenek? Naná, hogy némi terepszemle!
Ez az oka annak, hogy a klasszicista festők lelkesen utazgattak Rómába, a dél-itáliai romvárosokba, no és persze Görögországba, hogy magukba szippantsák a régi idők hangulatát, és inspirációt merítsenek a következő festményükhöz. Irigylésre méltó munka, nem igaz?
Forrás: https://festoiskola.freewb.hu/a-klasszicizmus/
A klasszicizmus az új menő
A klasszicizmus villámgyorsan divatossá vált, és a maga mérték, szimmetria központúságával, illetve az egyszerűségre és a letisztultságra való törekvésével hamar meghódította a képzőművészet, a zene, a szobrászat és az irodalom világát.
Nem is csoda, a stílusirányzatot megelőző barokk és rokokó cikornyássága után felüdülés volt az arányos emberábrázolás, illetve a felvilágosodás eszméinek szellemisége.
Tudtad? Mondhatnánk, hogy fun fact, de inkább csak fact, hogy a klasszicizmust néhány helyen neoklasszicizmusnak nevezik, ilyen például Anglia is, ami nálunk – csak hogy ne legyen olyan egyszerű a képzőművészet rajongóinak élete – még véletlenül sem ugyanaz, mint a 20. század irányzata, a neoklasszicizmus.
A klasszicista alkotás ismertetőjegyei
Ha egy festmény témája és hangulata az ókorba repít, már gyanakodhatsz, hogy klasszicista képről van szó. Ennyi persze önmagában nem elég ahhoz, hogy biztos legyél a dolgodban.
Forrás: https://festoiskola.freewb.hu/a-klasszicizmus/
Amennyiben az ecsetvonások letisztultak, a színek kevésbé telítettek (vagyis nem olyan élénkek és vibrálóak) és a színek kontrasztja sem kifejezetten erőteljes, még biztosabb lehetsz benne, hogy a klasszicizmus világába csöppentél. Ezen a ponton persze még akár simán lehetne, hogy egy reneszánsz alkotással szemezel. Ahhoz, hogy kiderítsd, valóban így van-e, nézd meg a térábrázolást: ha leszűkült, a központi alak mögött lezárják a teret (pl. valamilyen textillel vagy fallal), akkor az nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy valóban egy klasszicista festményben gyönyörködsz.
Persze a legegyszerűbb az, ha megnézed a festő nevét: ha a vászon alján Giovanni Battista Piranesi, Francisco José de Goya, Johann Joseph Zoffany vagy épp Peter Cornelius neve díszeleg, magabiztosan kijelentheted: egy klasszicista festmény van előttem!
