Claude Monet Párizsban született 1840. november 14-én, Claude Oscar Monet néven. A francia impresszionista festő édesanyja énekesnő volt, édesapja pedig a családi élelmiszerboltban dolgozott. Monet számára is ez az út volt kijelölve, de ő a festés mellett döntött, így 1851-ben el is kezdte a művészeti szakközépiskolát.
A fiatal Monet művészetére a Normandiában eltöltött évek alatt köttetett ismertsége Eugène Boudinnel gyakorolta a legnagyobb hatást. Tehetségét felsimerve, Boudin által Monet a szabadtéri plein art-stílushoz csatlakozott. Az ágazat kifejező eszközei: a levegő, a fény és árnyékok játékának különböző megjelenítéseivel, a későbbi impresszionizmus fő jellemzőjévé váltak.
1861-63 között Algériában teljesített katonai szolgálatot. Ez a két év meghatározó pontja volt a későbbeikben Monet művészetének.
1865-ben a Bazille-el, Párizsban lévő közös stúdiójukban Monet két tengert ábrázoló festményt mutatott be, mely kapcsán érkező pozitív visszajelzéseknek köszönhetően belkezdett nagy formátumú, figurális festményébe, a Piknik-be. Ez az esemény azért is különleges, mert ekkor találkozott először a modellként dolgozó Camille Donieu-al, aki később felesége és két gyermekük anyja lett.
Első gyermeke születése után egy évvel Monet 1868-ban öngyilkosságot kísérelt meg. A nehéz anyagi helyzet elől menekülve a Szajnába veti magát, ám a kísérlete szerencsére meghiúsult és szinte sértetlenül mentik ki a vízből.
Camille-el kötött házasságukat követően nem sokkal, a Németország és Franciaország között kirobbanó háború miatt a család Londonba menekül. Mivel itt nem sikerült karrierjét beindítania, a Monet család kénytelen tovább állni, Hollandiába, ahol aztán a rendőrség meggyanúsította, hogy forradalmár. Így a megpróbáltatások tovább folytatódnak és végül Argenteuil veti őket a sors.
Itt találkozik Durand-Ruel-el , aki felvásárolja képeit, így egy időre megoldódnak anyagi problémáik, melynek köszönhetően művészete kiteljesedik.
1878-ban Monet-t újabb anyagi gondok gyötrik, képeiből származó bevételei nem fedezik a család növekvő igényeit, így végül az egyik gyűjtő karolja fel, Ernest Hoschedé, akihez odaköltöznek. A mecénás az összeköltözés után 7 évvel csődbe ment és rá egy évvel pedig Camille tüdőbajban elhunyt. Ekkor Monetnak segíteni kezdett a gazdag segítő özvegy feleségének a háztartásban és a gyereknevelésben is. Nem tisztázott, hogy viszonyuk Hoschedé feleségével Alice-al mikor kezdődött, de végül a Camille halálát követő 13. évben feleségül veszi és vele költözik Givernybe a művész. Ez a hely lett végső otthona és fő inspirációja festményeinek. Itt alkotta életében a legtöbb képét is.
Givernyben készítette el több festményből álló sorozatainak festését is. Szeretett a szabadban festeni és kertjéből inspirálódni, így ihlette meg a tóban élő Vízililiomok csodás világa.
Az 1911-ben bekövetkezett Alice halálát követően a művész depresszióval küszködött, majd egy évre rá szürkehályog alakult ki a jobb szemén, mely által a „világ egyre sötétebb lett „ Monet számára.
Az impresszionizmust bizonyos szempontból felváltotta a Kubista mozgalom, melyet két ikonikus alakja Pablo Picasso és Georges Braque vezetett. De ettől függetlenül még mindig érdeklődés övezte Monet munkásságát is. Munkásságának végül mindkét szemén kialakult korai vaksága vetett véget.
Utolsó éveiben visszavonulva élt birtokán, mígnem Monet halálának hírét hozták le a párizsi lapok. Sokan csodálkozva fogadták a hírt, „ó, hát ő még élt!”, hiszen ekkor már régóta nem alkotott és nem hallatott magáról a művész. Az impresszioniszmus egyik szülőatyja nyolcvanhat éves korában 1926. december 5-én halt meg Givernyben.
Eleinte szénrajzait árulta, de édesanyja halála után visszaköltözött Párizsba, ahol a Louvreba járt más festők műveit másolni, hogy ez által fejlődjön. A hatvanas évek legelején ismerkedett meg Manet-val. A jómodorú, úriember mellett, Monet boglyas hajával és szakállával az egyszerűbb, könnyedebb irányzatot képviselte, nem csak megjelenésében, de festési módjában egyaránt. Manet és Monet végül barátok lettek, akik kiálltak és harcoltak egymás dicsőségéért, főleg, hogy műveiket a rosszindulatú, gúnyos vicclapok szóviccei által méginkább összekapcsolta a köztudat. Barátságuknak Manet 1883-ban bekövetkező halála vetett véget. Az impresszionizmus új tanai az életben maradt Monet szemet gyönyörködtető virágoskertjei által maradtak fenn és terjedtek el gyorsan a világon.
Első nagyobb sikerét 1866-ban, mindössze 26 évesen zsebelte be a művész, a Camille (vagy más néven Zöld ruhás nő) című festményével, mely későbbi feleségét és gyermekeinek édesanyját ábrázolja.
1880-1890 kezdte el híres, nagy sorozatait vászonra vetni. Elsőként- a „Kazlak” névre hallgató, szénakazalokat megelevenítő- 15 képből álló sorozatát állították ki, mely újabb elismerést hozott számára és elindította további sorozatait is a siker útján, mint a Nyárfák, Rouceni katedrális, Parlament, Szajna reggel és a Vízililiomok. Eközben hosszabb utakat tett mediterrán tájakra, innen merítve ihletet, illetve Angliában és Velencében is készített sorozatokat.
1926-ban, halála előtt fejezte be a Vízililiomok sorozatot, melyet eztán a francia államnak adományozott, amely a mai napig megtekinthető az Orangerie des Tuileries múzeumban.
Bár pályafutását több hullámvölgy övezte, melyek könnyen tragédiával is végződhettek volna, de ezeknek ellenére még életében elismerést kapott a művészetével kapcsolatban.
1861-ben behívták katonának, így két évet töltött Algírban "A benyomások, amiket ott lent a fényről és a színről szereztem, csak később öltöttek formát, de majdani fáradozásaim csírája itt gyökerezik” – idézve a festőt Sagner-Düchting Claude Monet című könyvéből.
1874-ben impresszionizmusa kiteljesedett, festményeit a napfényes színek és a remegő atmoszféra keltik életre, az ember csak alárendelt elemként jelenik meg a műalkotásokban. Ekkor találkozik Pissaroval és Sisley-vel, hogy lefektessék saját művészegyesületük a The Société anonyme coopérative d’artiste alapjait.
Az általuk szervezett Érzések, benyomások (impression) kiállításon a „A felkelő nap” című festményét ért kritika „Exposition des Impressionnistes” kapcsán születik meg végül az „impresszionisták” kifejezés.
Ez a művészeti ág leginkább a festészetre, zenére és az irodalomra volt nagy hatással. Jelentéséből is adódik, hogy legfontosabb küldetése az impressziók, azaz benyomások megörökítése volt. Ebből következik, hogy a festők nem keverték ki a színeket, hanem úgy tették egymás mellé, hogy kihasználják a távolságot és az optikai csalást, éppen emiatt feketét nagyon minimális, leginkább semmilyen, mennyiségben sem használtak.
Claude Monet, Edouard Manet, Edgar Degas, Pierre- Auguste Renoir