A kis Rembrandt Harmenszoon van Rijn 1606-ban született, a hollandiai Leidenben, és 1669-et írtak, amikor testét egy ismeretlen sírban helyezték örök nyugalomra. Élete 63 évében metszeteket, rajzokat és rézkarcokat készített, no és persze festett, festett és festett! A holland aranykornak nevezett időszakban alkotott, akkor, amikor a holland kultúra, tudomány és kereskedelem a virágkorát élte.
Rembrandtnak rettentő sok testvére volt. Annyira sok, hogy pontosan nem is tudjuk, mennyi az annyi, mindenesetre az biztos, hogy kilenc vagy tíz testvére közül ő volt a hetedik. Apukája molnár, anyukája pék volt, jó körülmények között éltek. A szülők tudósnak szánták őt, Rembrandt azonban egyáltalán nem szánta magát tudósnak: festő akart lenni. Noha elkezdte az egyetemet, hamar abba is hagyta, hogy a tudomány világát ecsetre cserélhesse.
Először Jacob van Swanenburgh leideni mestertől tanult, majd 1624-ben fél évig Amszterdamban pallérozta pingálási képességeit Pieter Lastman történelmi festő irányítása alatt.
A pemzlikezelés kurzus után Rembrandt visszatért Leidenbe, ahol Jan Lievens kollégájával közösen műtermet nyitott, és nem sokkal később pedig már saját tanítványai is voltak.
1631-ben Amszterdamban már szó szerint rajongtak Rembrandtért. Olyan sokan rendeltek tőle portrékat, hogy a mester végül maga is átköltözött a piroslámpás negyedet még nyomokban sem tartalmazó Holland fővárosba.
Több mint 100 arcképet festett megrendelésre, és bár a hírnevét ezeknek köszönhette, igazi szerelme mindig is a történelmi festészet maradt. És ha már szerelem…
Rembrandt Amszterdamban egy híres műkereskedő és galériatulajdonos, Hendrick van Uylenburgh házában lakott. Hogy, hogy nem, Hendricknek volt egy unokahúga. Akinek pedig volt egy lánya, Saskia. Innentől már ki lehet találni a történetet: Rembrandt és Saskia egymásba szerettek, majd jött a klasszikus forgatókönyv: házat vettek és családot alapítottak. Utóbbi azonban távolról sem volt problémamentes: első három gyermekük elhunyt, és bár a negyedik, Titus, életben maradt, nem sokkal később Saskia alulmaradt a tuberkulózissal vívott csatájában.
Mindeközben Rembrandt jelentős műgyűjteményre tett szert, egykori háza, amely a zsidó kerületben található, ma is Rembrandt múzeumként működik.
Rembrandt nem sokáig maradt egyedül felesége halála után: hamarosan viszonyt kezdett kisfia gondozójával, és a viszony rövidesen élettársi kapcsolattá alakult át. De miféle 17. századi történet lenne ez, ha nem egy szappanoperába illő csavarral folytatódna?!
Az történt ugyanis, hogy az említett hölgy, Geertje Dircx, fogta magát, és beperelte Rembrandtot, amiért nem vette őt feleségül, holott – legalábbis állítása szerint – ezt korábban megígérte neki. Rembrandt bíróság elé vitte az ügyet, az ítélet pedig a következő volt: nem kell feleségül vennie Geertjét, viszont 160 gulden pénzbírságot kell fizetnie neki.
Ámde, itt jött a csavar 2.0: kiderült, hogy Rembrandt felesége, Saskia, 200 gulden értékű ékszert bízott Geertjére, amit a lány el akart sikkasztani. Ennek köszönhetően Rembrandt elkerülhette a bírságot, Geertje pedig jó ideig a dologházban emelkedhetett a bűneiről.
Ezúttal a szobalány volt a kiszemelt: egy fiatal lány, Hendrickje Stoffels. Kettejük kapcsolatából 1654-ben megszületett Cornelia. Csakhogy, a korabeli városi tanács erősen vallásos (kálvinista) volt, és nem nézte túl jó szemmel a házasságon kívül született gyermek tényét. Hendrickje erős feddésben részesült, ám Rembrandt, aki nem volt egyháztag, dorgálás nélkül megúszta….
Joggal gondolhatnánk, hogy egy Rembrandt-kaliberű festőnek nem lehetnek megélhetési problémái. Ha azonban valaki megfeledkezik a takarékoskodásról, és tékozló életet él, akkor hiába ő a világ egyik leghíresebb festője, előbb-utóbb utoléri a csőd. 1656-ban pontosan ez történt Rembrandttal is. A hitelezők elvették a házát és a nem kevés műtárgyból és értékes nyomtatványból álló gyűjteményét is.
A holland aranykor egyik legismertebb és legelismertebb festője egy szerény lakásba költözött, és egy művészellátó boltot nyitott annak érdekében, hogy eltartsa magát és a családját. Noha a hírneve továbbra is megmaradt, az élete szomorú véget ért. Első felesége halála után ismét veszteségekkel szembesült: fia, Titus és szeretője, Hendrickje is elhunyt.
1669-ben Rembrandt is a másvilágra költözött, testét ismeretlen sírban helyezték örök nyugalomra.
Rembrandt igencsak termékeny művész volt: körülbelül 600 festményt, 300 metszetet és 2000 rajzot köszönhet neki az utókor. Ha a 21. században élt volna, lehet, hogy szelfibajnok lett volna, a 17. század szelfije – főleg egy festőművésznek – az önarckép volt: Rembrandt megközelítőleg 100 ilyet készített, köztük 20 metszetet.
Festményein nem csak családtagjait láthatjuk, hanem számos történelmi eseményt, mitológiai vagy épp bibliai témákat is. Képeinek különlegessége a fény-árnyék-játékban, valamint az erős kontrasztokban rejlik, de ami a leginkább egyedivé tette az alkotásait az az, hogy elképesztő érzékenységgel tudta megragadni az emberek valódi jellemét, személyiségét vagy épp aktuális lelkiállapotát.
